Régi álmát valósította meg Holló Klári, aki a nemrég megnyílt budai Bolladoro lakásétteremmel pezsgő közösségi teret teremtett. Olyat, ahol különleges élmények és inspiráló találkozások születnek, s amelyben a szíve-lelke benne van.

Gazdagon terített asztal vár a budai Bolladoro lakásétteremben, amelynek sajtómegnyitójára – egy baráti hangulatú brunch-ra – érkezem. Balzsamkrémes sajtnyársak, gombás quiche, házi granola, macaron, fügetorta kelleti magát, mind Holló Klári és Nagy Gabi, a lakásétterem vezetőinek keze munkája.

A bolla d’oro egyébként olaszul arany buborékot jelent, és Klárinak a gyöngyöző prosecco iránti szenvedélyére utal – na meg áttételesen a pezsgő társasági életre, ami reményei szerint a budai lakásétteremben zajlik majd.
Klárin nehéz nem észrevenni, hogy valósággal pezseg a háziasszony szerepében. Pedig néhány évvel ezelőtt még nem gondolta, hogy cégvezetőként fog helytállni.
Szerencsére megvan az érzéke hozzá, hogy jó emberekkel vegye körül magát, és mindig csapatjátékos volt, ami nem hátrány egy vállalkozás vezetésénél.

– Igyekszem fejlődni a vállalkozási készségekben. Mérleg-kos vagyok, nehezen döntök, gyakran hezitálok, ezen a tulajdonságomon nagyon nehezen tudok változtatni – de tanulom! Pedig azt mondják, vezető típus vagyok, csak éppen eddig nem volt alkalmam kibontakoztatni ezt a képességemet – vallja Klári.

Az mindenesetre segített, hogy sosem volt otthonülő anyuka, mindig kellett valami, ami lefoglalja az energiáit a gyerekek mellett is. Nem véletlen, hogy amikor néhány éve egyedül maradt, mindössze egyetlen ember mondta, hogy igazán otthon maradhatna pihenni és lábat lógatni, az összes többi ismerősének ez meg sem fordult a fejében… Klári állítása szerint nem is lenne rá képes, 55 évesen is két nap a maximum, amit semmittevéssel tud tölteni, utána új tennivaló után néz.

Tizenkilencre lapot húzott

Így tett közel egy éve is, amikor, saját szavaival élve, „tizenkilencre lapot húzott”, és fejébe vette a lakásétterem ötletét. Egy vállalkozásét, ami végre csak az övé, ami igazán őt tükrözi. „Szeretek adni, szeretek enni, szeretem az embereket és vendégül látni őket”, indokolja, miért pont ezt a hazánkban még gyerekcipőben járó műfajt választotta. S bár egyedül indította el a vállalkozást, a véletlen egy éve az útjába sodorta Nagy Gabit, aki a társa lett ezen az úton.

– Pontosabban nincsenek véletlenek: hiszek abban, hogy okkal kerültünk egymás életébe, és alkotunk ilyen jó párost az üzletben és a barátságban is. Egy ismerősünk mutatott be minket egymásnak, miután kiderült, hogy mindketten imádunk sütni-főzni, és hamar kiderült, hogy Gabinak már van lakáséttermes tapasztalata is – meséli Holló Klári.
Így született meg a Bolladoro, a hely, ahol az ember kiszakad a hétköznapokból, ahol néhány órára megszűnik a tér és az idő. Ahol különleges élmények és inspiráló találkozások születnek – és nem csak a gasztronómiának köszönhetően.

A lakásétterem ugyanis „szűkös” kifejezés arra, amit Kláriék megálmodtak: a finom vacsorák mellett előadások, workshopok színesítik az estéket. Az áprilisban tesztjelleggel megnyitott Bolladoróban volt már parfümkészítő workshop, asztrológiai előadás és tematikus vacsoraest meghívott vendégséffel, terveznek irodalmi és művészeti programokat, de Klári és Gabi tervei szerint a nagyobb ívű, formális programokon kívül akár az is belefér, hogy bizonyos napokon egy-egy gyors ebédre is be lehessen ugrani hozzájuk. Sőt, privát születésnapi vacsorára is kérték már fel őket, amire az exkluzív helyszín tökéletes választás.

A Bolladoro konyhájának stílusa sem behatárolható, de Klári szándékosan nem is akarja skatulyákba szorítani magukat.
Jöhet minden, ami minőségi – de hangsúlyozottan nem fine dining –, legyen az bármilyen nép konyhája. Az inspiráció bárhonnan jöhet, most éppen egy spanyolországi gasztrotúrára készülnek Gabival, amelynek eredménye egy spanyol vacsoraest formájában csúcsosodik majd ki a Bolladoro impozáns étkezőasztala mellett… Egyedül a létszám behatárolt, azt 16 főben állapítja meg a jogszabály a lakáséttermeknél, ennyi ember éppen elfér a kényelmes étkező exkluzív terében.

Klári hisz benne, hogy van létjogosultsága a kis mikroközösségeknek.
– Ha valaki nyitott rá, hogy leüljön egy asztalhoz tizenegy másik, akár idegen emberrel, csodás élmények születhetnek. Leül egymással tizenkét idegen, de már nem idegenként térnek haza – mondja.

A menü mindig más, már csak azért is, hogy Kláriék se unják meg. A lényeg, hogy minden fogás a maga nemében különleges legyen. Mint az a portói borban érlelt fűszeres májpástétom, aminek akkora sikere volt, hogy a receptjét több vendégnek is el kellett küldeniük.

– Nem őrizzük hét lakat alatt a recepteket, attól nem leszünk kevesebbek, hogy megosztjuk őket, ezt például mi is egy külföldi séftől tanultuk.

Addig, hogy kényelmesen diskurálva ízlelgetjük a Kláriék által készített királyi reggelit, hosszú út vezetett, már csak azért is, mert az egyébként hazánkban is létező lakásétterem műfajra a kerületben még nem volt példa.

– Amikor elkészült a Bolladoro, és beléptem a frissen berendezett lakásba, ránéztem a férjem fényképére, és azt gondoltam: büszke lenne rám. Legbelül érzem, hogy ez most tényleg „rendben van – néz körbe Klári.

A Bolladoro számára nemcsak feladat, mondja, benne van a szíve-lelke, az energiái is. Azt pedig, hogy ők ennyire élvezik a vendéglátói szerepet, és a szenvedély hajtja őket, a vendégek is érzik.
– Imádom a pillanatot, amikor a virágokat rendezgetjük a vázában és várjuk a vendégeket.

Vagy amikor olvassuk az üzeneteket, amelyekben megköszönik, hogy kiszakadhattak egy kicsit a hétköznapok rohanásából, és minőségi időt tölthettek nálunk. Így vagyok én is a St. Andreában futó „Nő & Bor” estjeinkkel: ha minden programról csak egy-két mondatot haza tudok vinni, már boldog vagyok! Ha pedig a vendégek viszik haza tőlünk, még nagyobb örömmel tölt el!